ZöldBeRepülés Blog

November 12-én Connie Hedegard, az Európai Bizottság klímaügyi biztosa bejelentette, hogy felmentik az EU-n kívülre irányuló, vagy EU-n kívülről érkező légijáratokat az EU ETS hatálya alól.

A döntés hátterében az áll, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) a szektor kibocsátásának csökkentésére irányuló megbeszéléseken jelentős előrehaladást tudott felmutatni egy globális megoldás megalkotásának irányába. Egy jövőbeni EU - ICAO közti globális megállapodás reményében mentesülhet az egész légiközlekedési szektor az EU ETS hatálya alól.

2012-ben a rendszer a továbbiakban úgy fog működni, hogy az EU repterekről induló, és oda is érkező járatoknak a korábbiakhoz hasonlóan számolni, hitelesíteni és ellentételezniük kell kibocsátásukat. A többi járat esetében üzemeltetők fellélegezhetnek az év hátralévő részében. Hivatalos javaslat a fenti bejelentés alapján két  héten belül várható.

Az EU azonban hozzátette, hogy amennyiben az ICAO nem tudja megvalósítani terveit, úgy az EU ETS hatályát visszaállítja már a 2013-as kibocsátások ellentételezésének idejére.

Mindemellett a Bizottság hosszú távú, strukturális változásokra tett javaslatokat az EU ETS rendszer hatékonyabbá tételéhez:

• az EU 2020-ig elérendő kibocsátás-csökkentési célját a jelenlegi 20 százalékról 30 százalékra kellene emelni,
• az EUA egységek végleges kivonása a III. kereskedési időszak során,
• az éves lineáris kibocsátás-csökkentési faktor jelenlegi 2050-ig tartó 1,74%-os értékének felülvizsgálata,
• az EU ETS más szektorra történő kiterjesztése (mint például üzemanyag fogyasztás, mezőgazdaság, vízi közlekedés),  
• a Kiotói Mechanizmus kibocsátás-csökkentési egységeihez (CER és ERU) való hozzáférés csökkentése,  
• egy olyan árazási mechanizmus létrehozása, amely egy minimum árat állítana a kibocsátási egységeknek.
  
  
  

A március 22-én, Genfben megrendezett 6. Légiközlekedési és környezetvédelmi nagytalálkozó végeredményeként az iparág legnagyobbjai közleményükben hívták fel magukra a világ kormányainak figyelmét, hogy a szektor gazdasági növekedésben betöltött meghatározó szerepe és jelentős munkahely teremtő képessége mellett élen járnak a környezeti felelősségvállalás terén is. A résztvevő 16 legjelentősebb légi ipari vállalat és (világ)szervezet első számú képviselői írták alá a csúcstalálkozó nyilatkozatát, mellyel szándékuk, hogy a soron következő júniusi RIO+20 ENSZ konferencián megfelelő figyelmet kapjanak.

Az légiközlekedés meghatározó szereplői úgy, mint légitársaságok, légiforgalmi navigációs szolgáltatók, repülőterek, repülőgép és hajtómű gyártók voltak a záródokumentum aláírói, igazolva a fenntartható fejlődésért való elkötelezettségüket. A konferenciát rendező Air Transport Action Group (ATAG) igazgatója, Paul Steele büszkén ecsetelte, hogy a létrejött megállapodás ékes bizonyítéka annak, hogy a légiközlekedés szereplői milyen komolyan kiveszik részüket a fenntartható fejlődésért való küzdelemben. Majd hozzátette, 2008-ban ez volt az első olyan szektor, mely globális akciótervet fogadott el az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatban. A most megkötött megállapodásban az aláírók elkötelezték magukat az üzemanyag takarékosság valamint az ezzel összefüggő kibocsátás-csökkentést eredményező eljárások támogatása mellett. Lenyűgöző az összefogás és együttműködés abban a számtalan folyamatban lévő projektben, melyek által már több millió tonna üvegházhatású gáz kibocsátását sikerült elkerülni. Külön öröm, hogy támogatóink között tudhatjuk sok ország kormányát továbbá az ENSZ főtitkárát, aki széles körben népszerűsíti elért eredményeinket és megszerzett tapasztalatainkat.

A nyilatkozat kihangsúlyozza, hogy a légiközlekedés jelentős gazdasági előnyt jelent a közvetlenül érintett közösségeknek és tágabb értelemben a nemzetgazdaságoknak. Mindemellett fontosak azok a szociális előnyök is, melyek lehetőséget biztosítanak a turizmus fejlesztésére vagy a meglévő piacok összekapcsolására. A légiközlekedés jelenleg 56,6 millió munkahelyet biztosít világszerte és jelentősen hozzájárul a világ bruttó termeléséhez (több mint 2200 milliárd $).

Paul Steele hozzátette, miközben a légiközlekedés már bizonyította környezeti elkötelezettségét, önmagába nem elegendő a gyökeres változások eléréséhez, így szüksége van a kormányok támogatására annak a fenntartható jövőképnek az eléréséhez, amelyre mindannyian vágyunk. Ebbe beletartozik a kutatás-fejlesztés támogatása például a fenntartható bio-üzemanyagok terén, továbbá számos jelentős infrastrukturális fejlesztés is elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az iparág képes legyen folyatni és fenntartani úttörő szerepét környezeti hatásainak minimalizálása érdekében

Közismert, hogy a légiközlekedés elkötelezett a karbon-lábnyom csökkentésért, de minden ezzel kapcsolatos törekvés és erőfeszítés kellően megfontolt és előkészített kell, hogy legyen annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az a diplomáciai feszültség, amely év eleje óta kíséri a légitársaságokra vonatkozó kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) bevezetését. Ez a kényelmetlen CO2 kereskedelmi háború nem előremutató. Az ICAO felelőssége, hogy egyeztetési lehetőséget biztosítson az országok számára, hogy megszülethessen egy használható és működőképes globális keretrendszer a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében, amely ösztönzi a hatékonyságot és elfogadható a légitársaságok számára.

Az egyezményt aláírták:

A világ repülőtereinek szakmai szervezete (ACI), légitársaságok nemzetközi

szervezete (IATA), légiforgalmi szolgálatok (CANSO), repülőgép gyártók és

beszállítóik (Airbus, Boeing, ATR, Bombardier, CFM International, Embraer,

GE Aviation, Honeywell Aerospace, Pratt &Whitney, Rolls-Royce)

Előzmények 

A jelenlegi tudományos konszenzus szerint a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előtti állapothoz képest 2 Celsius-fokos szinten belül kell tartani ahhoz, hogy az éghajlatváltozás legpusztítóbb következményei elkerülhetők legyenek. Ennek elérése érdekében az országok többsége önként vállalta, hogy csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. 

Klímapoltika-történet

Minden, a mára már mindenki számára legalább hallomásból ismert 1997-es ENSZ konferencián kezdődött Kyotóban, amikor az ipari országok megegyeztek, hogy 2008 és 2012 között - 1990-hez képest - átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik hat, üvegházhatást okozó gáz (ÜHG) kibocsátását.

A Kyotói Egyezmény 2005-ben lépett életbe 169 állam jóváhagyásával (jelenleg 195 ország ratifikálta). Mint tudjuk, az Európai Unió rendkívül komolyan veszi az éghajlatváltozással kapcsolatos problémakört, ezért élére állt a kezdemé-nyezésnek és irányelvben fogalmazta meg, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest

8 %-kal kívánja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezen vállalások betartása érdekében hozta létre kibocsátás-kereskedelmi rendszerét az EU ETS-t. (2008 eleje óta nem EU-tagországok is részt vesznek a rendszerben, Izland, Liechtenstein és Norvégia.) 

A kvóta

2005. január 1-jén, az első kereskedési időszakkal elindult a kvótarendszer, melynek lényege, hogy a kibocsátott szén-dioxidot (1t CO₂ = kibocsátási egység) beárazzák abból a célból, hogy ösztönözze a takarékoskodást és az alacsony ÜHG-kibocsátású technológiák használatát.  De mi is az a kvóta? A kibocsátási egységként is emlegetett fogalom egy meghatározott időszakban egy szén-dioxid tonnaegyenérték kibocsátására való jogosultság. És itt még nincs vége, ugyanis többféle kibocsátási egység létezik a piacon. 

A kvóták típusai 

• • EUA - European Union Allowance

Egy meghatározott időszakban egy szén-dioxid tonnaegyenérték kibocsátására való jogosultság 

• • CER - Certified Emission Reduction

Igazolt kibocsátás-csökkentési egység, a tiszta fejlesztési mechanizmus során megállapított és kiadott egység. (A tiszta fejlesztési mechanizmus - Clean Development Mechanism, CDM - amikor egy emisszió-csökkentési kötelezettséggel rendelkező ország, ún. fejlett ország egy fejlődő országban hajt végre kibocsátás-csökkentési beruházást és az elért ÜHG kibocsátás csökkentésnek megfelelő CER egységet vehet át. 

• • ERU - Emission Reduction Unit

Kibocsátás-csökkentési egység, az együttes végrehajtás eredményeként megállapított és kiadott egység. (Az együttes végrehajtás - Joint Implementation, JI - keretében fejlett országok más fejlett államokban kibocsátás-csökkentési beruházásokat hajtanak végre és az elért ÜHG kibocsátás csökkentésnek megfelelő ERU egységet vehetnek át.) 

A kereskedési időszakok 

Az első, 3 éves „betanulási időszakot” követte a jelenlegi, 2008. január 1-jén kezdődő és 2012 év végéig tartó második fázis. Ez a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka is, ezért a kiosztott kibocsátási egységek mennyisége 6,5 %-kal kevesebb, mint az első fázisban. A következő 8 éves, 2013-tól 2020-ig tartó harmadik kereskedési időszak (ETS III.) további szigorításokat hoz minden üzemeltetőnek, mert az EU kötelezettségvállalása szerint 2020-ra legalább az 1990-es szint 20 %-ával csökkenti ÜHG kibocsátását. A rendszer nem csak a jóval szigorúbb, évenkénti 1,74 %-kal való csökkentett kiosztás miatt változik jelentősen, hanem további ipari ágazatok – köztük a polgári légiközlekedés - is teljes értékű résztvevői lesznek. 

Eleinte az áram- és hőfejlesztő ipar létesítményei, a kőolaj-finomítók, kokszkemencék, vas- és acélgyártó üzemek, valamint cement-, üveg-, mész-, tégla-, kerámia-, cellulóz- és papírgyárak tartoztak az emisszió-kereskedelmi rendszer hatálya alá, majd a második fázisban a salétromsav előállítása során keletkező dinitrogén-oxid kibocsátásaira is kiterjesztették. Az ETS rendszer jelenleg Magyarországon 196 létesítményt érint.

Közismert, hogy a légiközlekedés jelentősen hozzájárul a globális üvegházhatású-gáz kibocsátáshoz. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) 2007-es negyedik értékelő jelentése (AR4) szerint jelenleg az ágazat részaránya 2%.

A dinamikusan fejlődő ágazat üvegházgáz-kibocsátásának ellenőrzése és ez által az Unió kibocsátáscsökkentési céljainak megvalósítása érdekében a szabályozást már évekkel ezelőtt megalkották. 

A légiközlekedést érintő szabályok

2012. január 1-től  a tagállamok területén található repülőtérről induló vagy oda érkező légi járatok is aktív résztvevői lettek az ETS rendszernek. 

A légitársaságoknak tehát mostantól elegendő kibocsátási egységgel kell rendelkezniük ahhoz, hogy fedezni tudják járataik kibocsátásait. A légi közlekedési ágazat gyorsan növekvő mennyiségű kibocsátásainak korlátok közé szorítását az ICAO, vagyis a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet már jóval korábban, a 2004. évi közgyűlésén elfogadta. A rendszertől várt hosszú távú eredmény, hogy a légitársaságok minél modernebb, azaz könnyebb, korszerűbb hajtóművekkel szerelt, kevesebb szennyezőanyagot kibocsátó repülőgépekkel közlekedjenek. 

A kibocsátás korlátozás a 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakra úgy alakul, hogy a légitársaságok számára kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyisége a korábbi összes, légi közlekedésből származó kibocsátások éves átlaga 97 %-ának felel meg. A következő évben, 2013. január 1-jétől a légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó egységek teljes mennyisége a korábbi légi közlekedésből származó összes kibocsátás 95 %-a, továbbá a kibocsátási egységek 15 %-a árverésre kerül.

Az irányelv hatálya alá tartozó légijármű-üzemeltetők először a 2012. január 1-jétől 2012. december 31-éig tartó első kereskedési időszakra kérelmezhetik ingyenes légiközlekedési kibocsátási egységek kiosztását, illetve vásárolhatnak ilyen egységeket. Az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszeréhez idén csatlakozó légitársaságok február 28-ig megkapják ingyenes kiosztásukat. Az EU Légiközlekedési Kibocsátási Egységeivel (EU Aviation Allowance, EUAA) való kereskedelem várhatóan csak júniusban kezdődhet meg.

Január első napjaiban számos negatív sajtóvisszhang kísérte a rendszer indulását, az EU-n belüli légitársaságok versenyhátrányuk miatt sajtóközleményeikben perrel fenyegetőznek. Az biztosnak vehető, hogy a díjakat nem fogják „lenyelni”, hanem minden jel szerint majd az utasokra terhelik rá..., de erről bőven lesz még mesélni valóm a későbbi posztokban.

 Felhasznált irodalom:

Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 31-i 2003/87/EK irányelve
2005. évi XV. törvény az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről
Fogarassy Csaba: Karbongazdaságtan (2009)